Azóta szerettem volna magamnak egy oszcillációs orsós csiszolót (vagy hogy hívják ezeket), mióta megláttam a Stew-Mac-en, hogy van ilyen. Végre átháríthatnám a gyűlölt csiszolási munka leggyűlöltebb, konkáv részeket érintő részét egy gépre! Most vettem egyet. 

A megelőző hetekben már rá-rászabadultam az internetre, hogy kikutassam, honnan is érdemes, de mit érdemel az az eladó, aki Jófogáson hirdet, aztán nem válaszol a kérdésre, hiába az övé a legjobb ár, és teljesen hivatalos webshopja is van? Ugye, hogy vásárlást azt nem... Mindegy, gondolom úgysem volt készleten nekik. Máshol is ez fogadott, kicsit már bizalmatlan vagyok, nincs kedvem heteket várni, főleg hiába. Erre a boltban, OFFLINE meglátok egy példányt. Rendben, ez nem az egyszerűbb, szimpatikusabb kialakítású, hanem a szalagcsiszolóvá is alakítható, lebillenthető munkafelületű változat. De csak egy tizessel került többe a valaha létezett legolcsóbbnál. 3 év garival, azonnal. Hülyének is, nem?

Kezdem a hátrányokkal, amik már az első használatál kiderültek:

- Az asztal gyárilag nem emelhető teljesen síkba. Ezen kicsit sikerült javítani, de amúgy is, mi szükségem nekem arra, hogy derékszögtől eltérő szögben csiszoljak? Az irónia, hogy ezzel a derékszögön kívül mindenféle szögben lehet, amennyiben az a szög legfeljebb 45 fok. Rendben, kicsit gonosz vagyok, mert ott az asztalka fix része, azt is lehet használni.

- A szalagcsiszoló része érzésem szerint használhatatlan, de még a manuál sem tér ki arra, hogy amúgy minden esetben korrigálni kell a szalag párhuzamos futását az állítócsavarral. Azt nem tudom, hogy gondolták, hogy még alul sincs egy határoló lemez, vagy valami, ami megfogná a szalagot, és megóvná attól a gépet, hogy kárt tegyen saját magában. Tehát felraktam a tartozékot, elindítottam, és a szalag azon nyomban vadul megindult lefelé, bele a műanyag nem látható részekbe. Beszabályzás után sem tűnt stabilnak, valahogy ez nem olyan, mint egy kézi szalagcsiszoló, de szerintem a szalag sem elég feszes.

Eddig tehát két hiba, ami nem létezne, ha az egyszerűbb, csak orsós változatot vettem volna (azóta sem tudom, létezik-e Parkside-ból, egyébként ez 70K JMF-ba került, a hírhedt legalacsonyabb kamuár 60K volt a csak orsósra, de ugyanarra nem volt ritka a 100K fölötti ár sem, és a szalag-orsó kombók elmentek 130 körülig is.)

Előnyei is vannak, de még csak barátkozunk:

- masszív, kinézem belőle, hogy hosszú ideig működni fog

- tényleg jól működik az oszcilláló hatás miatt, nem csíkozza össze úgy a fát, olyan, mintha sokkal finomabb hengert használnék, mint valójában, de lehet vele haladni. A legkisebb (1/2") átmérőjű csiszoló közvetlenül a fém tengelyre megy, és a megfogatáskor is csak a peremén szorítjuk oda, ez kevésbé szimpatikus, de mit lehet tenni..

- elméletileg póthengereket is lehet majd venni hozzá, elég egységesek a méreteik ezeknek. Találtam is otthon más, fúrógépes hengert, még az is jó rá, csak rövidebb (keskenyebb, alacsonyabb...).

Tehát ha ma venném, inkább venném az egyszerűbbet, de ez már marad. Hangszeres munkákhoz jó tud lenni, szalagcsiszolónak viszont megmarad a kézi, ahogy eddig: hátára/oldalára fordítva, lerögzítve. Biztos lehetne bajlódni azzal a részével, de majd esetleg máskor.

Képek: