Az van, hogy kizárólag azért nincs nekem cajonom már réges-régóta, mert 2016-ban elkallódhatott az a levél, amiben elküldtem a rendelésem a Cajonstudiónak, pedig előtte gondosan egyeztettünk, és tudtátok? Akkor még árultak ők is kiteket. Annyira tipikus, hogy akkor is azt választottam... biztosan az ár miatt is, de azért is, mert akkor benne lesz a kezem munkája (= kihívás = jó), meg mert úgy a végső simításokat is én végzem, beleértve a felületkezelést, azaz én dönthetem el, hogy hogy fog kinézni. Azt már most tudom, hogy valószínűleg keményviaszozni fogom. Valószínűleg tudom.

Aztán akusztikus projekt (ez mindig kurvajól hangzik mindenki szájából, de legyünk őszinték: nálam annyit takar, hogy nem mindenbe tudunk jack kábelt dugni. Ettől még nem biztos, hogy zene - de erről majd később), a hangszerek természetes, magától értetődően szép hangja, sallangmentesen, az őserő, meg minden - kell valami, ami hangot ad a gitár mellé. Nem, egy olyan valami, ami lehetőleg dobhangot ad. Jó, ugorjunk, kell egy cajon.
Ehhez egyébént a Dráva Jamnek is köze van, de azt eddig is végig tudtam, hogy a cajon az jó, csak nekem miért nincs?!

Pepével gyors egyeztetés, és eldőlt: jó lesz nekem ez a kis kezdőkészlet, aztán ráérünk később finomítani, meg túlagyalni, előbb szólaljon meg valami a kezem között. Nyilván felmerült most is a Cajonstúdió neve, csak gyors böngészés alapján nekem túl sok az opció, és túl kevés a csináld magad kit, elkeveredtem, és ahhoz drága, hogy miközben azt sem tudom, mire van szükségem, dönteni tudjak. Majd hozzájuk visszatérünk esetleg később, igaz hogy nem tudom, hova teszek annyi fadobozt a lakásban, mondjuk most, hogy mondom, a szalonnasütésnél nem lett volna rossz, ha van mire leülni, és ezek másra is jók, de elkanyarodtam. (ki tesz le egy cajont az egyenetlen fűbe amúgy?! barbárság)

Nyilván léteznek komoly vevők is, akik talán odamennek, kipróbálnak 8-at, megvesznek kettőt, közben beszélgetnek a mikéntekről, közösen megfejtik az egészet a készítővel, megvan ennek is a varázsa.
Nem pedig árnyékban tapogatódznak, mint én, de én úgy szeretek hangszert próbálgatni is, hogy legalább meg tudom szólaltatni, és tudom már, hogy milyen egy 17000 Ft-os kitből összerakott kis izé. És ha mellérakunk egy 60 ezreset, akkor esetleg kiderül, melyik miért annyi. Ja, időközben kicsáváztam azt is, hogy amúgy tök valid, hogy nincs minden pillanatban kedvem emberekkel egyeztetni bármiről is, nekem nagyon is megfelel, ha csak kifizetem, és napok múltán ott van az ajtóm előtt. Ezért virágoznak a futárcégek.

Oké, kiválasztottam, ez már asszem, normál méret, semmi faxni, semmi egzotikus előlap (pedig a bubinga rohadtul tetszik, de a keményfák inkább csak túl merevvé teszik, azaz kevesebb mélye lesz.. meg különben is, előbb legyen valamilyen, amihez képest lehet majd különcködni)

"Mit nekem fadoboz" felkiáltással, kissé túlzott magabiztossággal nekiestem, de azért lássuk be: talán nem teljesen alaptalanul, miután a terméket egy olyan videóval népszerűsítik, amin gyerekek ragasztják össze a lapokat felnőtt felügyelet mellett, vigyorogva.
És amúgy már rohadtul vártam, hogy doboz formája legyen, és üthessem.
Ebből, meg abból, hogy a Titebondom kissé régi, és veszített a hígságából, az lett aztán, hogy a ragasztás (márpedig hangszert ragasszunk "hangszerragasztóval", ne holmi Palma Fával, nem? Biztos az is megfogja, csak ez keményebbre szárad, nekem szimpatikusabb) a vártnál kapkodósabb lett, a bekent rész már kezdett bőrösödni, én meg még sehol nem tartottam a többi illesztékkel. 
2 tanulság van:
- elég lett volna egyszerre egy lapot ragasztani, attól a másik a helyén lehet, hogy nincs bekenve
- a szorítók felhelyezésénél extra módon figyelni kell, hogy jó helyen nyomják ezeket a vékony rétegelt lemezeket, mert ha nem az oldallapokkal szemben történik mindez, akkor úgy járhattok, mint én.

Na én az utóbbit különösen elbénáztam, hangos reccsenéssel adta meg magát az egyik oldal.. dühkezelés level 1000, gyorsan átfutott az agyamon, hogy akkor most vehetek hozzá rétegelt lemezt, amiből szabhatom újra a lapokat? Bárcsak működne az asztali körfűrészünk, ugye... de aztán arra jutottam, hogy hátha menthető, legfeljebb kap egy kis megerősítést is, előbb száradjon meg a rendes ragasztás, utána kezeljük az elbaszásból eredő hibát. Persze miután megvizsgáltam, hogy az épp már száradó ragasztás nem szabotálja mindezt, de úgy láttam, menni fog.

Megjegyzem, ez a konstrukció inkább arra lehet optimalizálva, hogy könnyű legyen összerakni, nem biztos, hogy a tartósság az elsődleges szempont. A Cajonstúdió honlapján a fotók olyan részleteket is mutatnak, amiken az látszik, hogy eleve vastagabb az anyag, és azt nem gyengítik ilyen bemarásokkal, mint amik itt az összerakást segítik. Na mindegy, az azért sejthető volt, hogy a 17 és a 40-80 ezres hangszerek között nem csak a munkadíj adja a különbséget, habár az is egy szemmel látható tétel. (Hanem az anyag, a szakértelem, a hang, amiről most még semmit nem tudunk, a tartósság, kényelem, dizájn.... stb.)

 A könnyű összerakáshoz azért még hozzáfűzném, hogy valóban nem nehéz, főleg, ha odafigyelve csinálod, hogy a sarkok-élek pontosan illeszkedjenek, és ne kelljen sokat csiszolással korrigálni, meg ha van egy csomó pillanatszorítód, ami kellően nagyméretű, és legalább felsőmaród, alkalmas késsel a lekerekítésekhez. Utóbbiak kivitelezhetők kézzel is (akinek két anyja van..), meg éppenséggel el is hagyhatók, csak szerintem ízlésesebb így, meg valószínűleg jót fog tenni használat közben, ha nem nyomja úgy a combunkat. Azért a -csekély- falvastagságokat vegyük figyelembe, szóval csak okosan...
A füzetben ábrázolt hevederekkel is biztos meg lehet szorítani az oldalakat, de nekem kicsit idegen az ilyesmi. Derékszögekre figyelni!

Ha már lapra szerelés, és kisiskolás célcsoport (?), akkor nem értem, miért nem előfúrva kapjuk az ütőlapot. Ráadásul kicsit túlméretes, de csak a nagyobbik méretét tekintve. Jól jöhet ez, ha nem sikerült pontosan derékszögűre a doboz, de elég nagy szívás, ha valakinek tényleg csak csiszolópapírja van otthon. Felsőmaróval ezt is jóval könnyebb korrigálni. A furatok helyének jelölgetése közben megfogalmazódott bennem, hogy értem én, hogy gépészetileg korrekt az a rajz, csak miért nem inkább könnyen használható? Most méregessen az ember 96,5 mm-eket, amiket eleve úgy kellett kiszámolni, ahelyett, hogy meg lenne adva (...egy épkézláb érték)?

Minden a helyén, lekerekítések csak módjával, de optikai és kényelmi célt is szolgálnak, azaz felül kell a legtöbb. 
Az előlap is kap. Ami elég vékony, sérülékeny, de remélem, ez azt is eredményezi, hogy jó érzékeny lesz. Nem is fogom lefojtani vastag lakkozással, de kívül egy réteg keményviasz megy rá, hogy ne koszolódjék.

A többi oldalnak álmodtam valami jamaicás színvilágot: zöld-sárga-piros-fekete, aztán a piros szín kipróbálásából az lett, hogy... egész máshol kötöttünk ki, végül a sima pirosból próbáltam menteni a helyzetet, hogy mégse az legyen, legyen legalább lila, mert az még nem volt. Csilla szerint "bűnbánó lila", én elfogadom.

Csináltatok már sunburstöt ecsettel? Elég vicces, de ha nagyon akarom, használható technika. Persze  az elvárásoktól függ, én majd azt mondom mindenkinek, hogy ez volt a koncepció (és kerülöm az "így sikerült" fordulatot).

Mondtam? A színezés lényegében ételfestékkel készült, csak mert.. poénból, egyszer kipróbáltam, és működött, tartósnak is bizonyult. A kék mondjuk nem tetszett belőle, de a többi szín jó. És előre keverve jobb, mint rétegezve, sajnos..

Mindenki azt kérdezi, hogy jó-jó, de milyen a hangja? Hát, ma kiderül. 

Felcsavaroztam az előlapot, és kiderült. Az első 20 percben drámaian ívelt felfelé a cajonon játszási képességem, ennyire gyorsan soha többé nem fogok már fejlődni. De hogy hogy szól? Majd Pepe megmondja, ha kipróbálja, addig is még ismerkedek a dobozzal. Nekem nem tűnik gagyinak, mondjuk a fix sodrony elég korlátozott lehetőségeket nyújt a finomhangolásra, de az előlapi csavarokkal lehet játszani. A sodronnyal is, persze, csak nem olyan elegánsan, mint mikor egy marokcsavarral állítgatod, amíg jó nem lesz. 

Szerintem az árát simán megérte, csak ne egy délután alatt akard megépíteni.

itt egy 12 másodperces videó, aminek a végén Pepe legszívesebben lazítana: