Vallomás következik: a kicsit is bonyolultabb pickupkapcsolások kialakítására eddig nem volt jó módszerem. Jó, azóta van internet, és egy csomó mindenre találunk kész megoldást. - Például itt, ugye. - De mi van akkor, ha valami másra van szükség? Na, most hálót szeretnék adni, nem halat, ha pedig beégek vele, mert mindenki sokkal jobban halászik már ezer éve, az úgysem marad titokban.

Kell lennie erre is valami olyan egyértelműen levezethető módszernek, mint amilyen a Karnaugh-tábla, aminek már csak a nevére emlékszem, pedig akkor egész magabiztosan tudtam használni, amikor még kellett. Mert iskolán kívül SOHA nem kellett, ez is az igazsághoz tartozik.

Nézzük: van egy elképzelés, hogy milyen hangszedőállásokat szeretnénk megvalósítani a hangszeren. Az első gyakorlati kérdés, hogy ehhez milyen kapcsoló fog kelleni. Ezt sem tudjuk előre, de az Excel (ami a világ gazdaságának alappillére) meg egy kis intuíció majd megmondja. Erre értettem az egyértelmű módszert, a legjobb lenne, ha intuíció sem kellene hozzá, csak a táblázat, de fogjuk meg a megfogható végén.

A rajzolással fogom kezdeni. Életből vett példa, hogy adott egy enyhén megalomán, de rendkívül ígéretes pickupelrendezés, a nyaknál 2 garnitúra P (Precision) hangszedővel. Ezeket kellene úgy kapcsolgatni, hogy csak egyik, csak másik, mindkettő párhuzamosan, és a kettőnek a közelebb eső két fele (itt most az számít fordítottnak). Ez négy állás. Lehetne játszani még soros (György!) állással, és ott van az is, amikor nem a belső, hanem a külső (legtávolabbi) pickupfelek működnek egyszerre, de az egyszerűség és az én kedvemért maradjunk most ezeknél. 

Felrajzolom tehát az összes állás kapcsolását is, ha úgy átláthatóbb, akkor mehet mind külön rajzra. Ez segít is kizárni bizonyos hibákat, például észrevenni, amikor valamelyik vezetékeknek nem szabad bekötve lenniük.

Elnevezem a tekercsek lényeges pontjait, például betűkkel. A kapcsolóállásoknak számaik vannak. Ezután készítek egy táblázatot, aminek a sorai és oszlopai is a lehetséges csomópontok szerint vannak elnevezve. Ha egy kapcsolóállásban egy sor és egy oszlop össze van kötve, akkor a metszéspontjukhoz beírom annak a kapcsolóállásnak a számát. Ha több ilyen is van, akkor több szám is kerülhet egy mezőbe. 

5 mezőbe kerültek számok, ez ennyi független kapcsolatot jelent, tehát ennyi áramkörre volna szükség (=4 állású 5 áramkörös forgókapcsoló), ha mindent elhinnénk, amit az interneten olvasunk. Itt jön egy kis kreativitás, ugyanis ha sikerül egyszerűsítenünk valamit, akkor kevesebb is elég. 4 állású 3 áramkörös forgókapcsoló például pont létezik, ami nagy előny az olyan kapcsolókkal szemben, amik nem léteznek, vagy pedig embertelenül drágák. Egyszerűsíteni úgy lehet, ha találunk olyan pontokat, amiket fixen is beköthetünk, és akkor nem kéne egyáltalán kapcsolgatnunk. Van 3 mezőnk is a táblázatban, amibe 3 számot írtam, vagyis egyet kivéve minden állásban össze van kötve például az A a GND-vel. Ha a maradék egy állásban is összeköthetném, máris nem kellene kapcsolóra kötni ezt a pontot. De ott van az F-OUT kapcsolat is, ami csak az 1-es állásból hiányzik. 

A fentiekkel kiegészítettem az 1-es és 4-es állást, így is működniük kell változatlanul, mert az 1-esen a D pont nincs földre kötve, ezért az a pickup továbbra sem szól majd, a 4-esben ugyanígy nincs a C pont bekötve sehova, tehát nem zavar.

Ez most nem volt nehéz, a frissített táblázatban már csak a vastagított számokat kell nézni, ez három cella, azaz 3 áramkör. Ezzel azt is megtudtuk, hogy jó lesz hozzá a kinézett 4 állású 3 áramkörös kapcsoló, ami egy csomó helyen kapható. Ha sejtjük a forgókapcsoló működését, ezt már simán kiosztjuk a fenti tábla alapján.

Egy szín egy áramkör, és a középső láb kapcsolódik egyszerre egy ponthoz. 1-es állásban minden középső láb a saját 1-es számú párjához, 2-es állásban az azonos színű 2-eshez, és így tovább.

Akkor vegyük sorra, mit hova kell forrasztanunk:

3-as állás, E és B pont összekötve
2-es és 4-es állás: GND és D összekötve
1-es és 2-es állás: OUT és C összekötve.

Hogy a forgókapcsolón melyik az összetartozó pozíció és érintkező, azt legegyszerűbb egy ellenállásmérővel multiméterrel ellenőrizni. És ne felejtsük el fixen bekötni az A pontot a földre (GND), és az F-et a kimenetre (OUT), ahogy számoltunk ezekkel az egyszerűsítésnél.

Ez -ha nem szúrtunk el semmit- akár működhetne is. Hogy mi a baj vele mégis, arról most csak tömören, de először is a Preckó hangszedőt nem úgy árulják a közértben, hogy három drót lóg ki belőle, hanem a legtöbb esetben csak kettő. Két tekercs, azaz lehetne négy vezeték, de mi az egyik tekercs végét összeköthetjük a következő tekercs elejével, csak ez a közös pont (a rajzokon a B és E) legyen kivezetve. Namost ahhoz, hogy ez ki legyen vezetve, egyszerűbb hangszedőknél csak rá kell forrasztanunk egy extra vezetéket a két tekercs közötti pontra, de a képen szereplő árnyékolt Delanóknál nehezebb az ügy, mert minden mágnes le van földelve, csak az egyik tekercs negatív pontja is össze van kötve fixen a földdel, és ezért csak azt a tekercset választhatjuk fixen földelt (ld. A pont) tekercsnek. A 3-as állásban viszont zajos lesz a kapcsolás, mert az A pont párja a D, ami szintén fixen földön van, pedig nem akartuk, hogy a 3-as állásban földön legyen.

Erre most az volt a megoldás, hogy szétszedtem, szétválasztottam, plusz dróttal (szürkével, ahogy a Nordstrand csinálja, mert van abban ráció, hogy a fekete és a fehér mellé szürke legyen a harmadik) kivezettem a mágnesek földelését+tekercsárnyékolást, és mindenki boldog. Ja, a melegragasztó nagyszerűen leválasztható egy kis IPA (nem sör, Izopropil-alkohol!) odacsepegtetésével.