Térdelő csirke
2021. július 30. írta: ZolkoW

Térdelő csirke

SUPERIOR MTB Challenge 2021- 3.rész, Visegrád

 Csütörtök este lefeküdtünk időben, olyan korán, mint nagyjából soha:
Este fél 11 lehetett. 
Péntek hajnalban, az első óracsörgés (6:15) előtt:
ÚÚÚÚÚÚ, ANYA! Ilyet máskor is csináljunk!
Úgy kipattant a szemünk, hogy alig vártuk, hogy dolgozni mehessünk (jó, tényleg csak alig), azt se tudtuk, mihez kezdjünk az energiánkkal. Tényleg komolyabban kéne venni ezt az alvás dolgot.. ehhez képest aznap 11 körül még a vértesboglári bejegyzést írtam, és a felkelés sem olyan vidám volt, mint szerettem volna, de negyed óra csúszással már indult az autó.
A készülődés oroszlánrészét megoldottam előző nap, tehát pénteken, és most különösen figyeltem az olyan apróságokra, mint a kesztyű.. Bicó lemosva, éjjel szárad, reggel waxolunk láncot. Kulacsot, sisakot, cipőt sem felejtettem otthon. Sőt, talán most semmit sem.

csirke.jpg

 Visegrád közel két óra út még a "versenyre megyek" hangulatban is, ez kicsit megrongálta az elfeküdt derekamat, mondom jó lesz, ha úgy kezdek, ahogy befejezni szoktam.. A GPS kerek 10 órára ígérte az érkezést, én meg sokáig tartottam magam, de fél 10 körül csak-csak beindítottam a klímát, annyira izzadtam a fémkasztniban. Pedig amúgy jó ötletnek tűnt, hogy ne a hűvösben elpuhított testtel szálljak majd ki a kocsiból, hanem legyen felkészülve a szervezet a nyárra.

 Amikor alkalom van, próbálok jelentőséget tulajdonítani a zenéknek, arra emlékszem, hogy amikor kifordultam a 81-esre, épp a U2-tól a "Baby slow down" kezdetű dal kezdett forogni, de nem vettem komolyan, viszont kivételesen tovább sem nyomtam, csak hagytam randomon, amíg valamelyik albumnál megállapodtam. Már nem tudom, melyik volt az, de nem is túl heavy, és nem is túl langyos, igazából valahol az út utolsó fél órájában alakult ki, talán a Smashing Pumpkinsnél kapcsoltam ki a véletlen sorrendet.

 Odaérve a parkolóőr beirányított egy egész jó helyre, 50 perccel a rajt előtt még volt normálisan belőle. Rögtön megláttam Wombathot, akit most (amindenit!) arcról felismertem, pedig gyalog volt, megbeszéltük a patronos pumpa mélységeit, aztán igyekeztem a rajtszámomért. Balázst láttam messziről, de eltűnt bemelegíteni -gondolom-, és volt még sok -arcról- ismerős versenyző. Kis segítséggel megtaláltam, hol kell kígyózni a tömött sorokban, ezúttal valahogy nem sikerült olyan frappánsan levezényelniük ezt a dolgot, egyedül a "nevezés" volt kiírva egy standnál, de másik sor is volt, és egymást kérdezgettük, hogy mi a feladat. Máskor lehet tudni, hogy melyik sor az előnevezetteké, a helyszíni nevezés lassabb, néha egymástól külön vannak a távok, stb... Na itt eltöltöttem tehát a szokottnál több időt, közben bejelentkezés Viberen, hogy megjöttem ám. A távom+nevem bemondása elég volt, de mint később kiderült, azért volt anomália, csak nem én szembesültem vele, hanem akitől a legelső versenyen átvettem a nevezését, ugyanis a másodikra, meg erre már ő is jött, de valami nem lett jól átvezetve, azóta elvileg tisztáztuk. Kocsihoz visszafelé menet Csokicsibésszel futottam össze, vele volt egy kis bizniszünk, azt inkább el is intéztük, mert családi program miatt ezúttal nem terveztem megvárni az eredményhirdetést, és most minden haverom hosszún ment. Talán jövőre nekem is be kéne válllani a felnőtt távot? Gyorsan kéne tekerni egy kört, mert elment az idő. Fuck! - nyekereg valami a pedál környékén. Egyik láb le, ühümm, a bal pedál az. Kerestem valami hígat (láncolaj régről, de már csak ilyenekre használom, mert a wax jobban bevált helyette) a szerszámosládából, kapott az Eggbeater a rugójára, azt azért mégsem lehet, hogy nyekeregve menjek végig.

 Rajtban állok, szokásosan majdnem leghátul, GPS készenlétben... baszki, nem volt naptej. Mégis lesz valami színem? Nem, dehogy lesz, ez a pálya majdnem végig árnyas fák alatt tekereg. Ezt nem bántam mondjuk.

 Megint úgy terveztem, hogy megállok frissíteni, legalább az egyik ponton, így csak egy kulacsot vittem. Juteszembe, kulacs: előző nap vettem, mert volt már ennek a régebbi verziója, és tetszett hogy fém, csak a kupakjával voltam teljesen elégedetlen, de azt átdolgozták, így adtam neki egy újabb esélyt. Másik "eldobható" Elite kulacsomnak szerintem még mindig jobb a szopókája, de ez már elfogadhatóra sikerült. Tisztán tartani nem tudom, mennyire lesz egyszerű, mert belül van egy U alakú szilikoncső, ami a levegőzést biztosítja, mondjuk simán kivehető. A porvédője is levehető, a verseny utáni első mosogatásnál ezt meg is tettem, mert úgy érzem, fontosabb hogy ne bénázzak vele, mint hogy ne legyen poros, bár túra szituációban talán máshogy gondolnám.
Akkor már a kulacstartóimról is: azt hiszem, mégis leváltom a Speci oldalról nyílós karbon műanyag példányokat (tulajdonképpen ajándékba kaptam őket a bicóhoz) - jól tartanak, de macerás használni őket. Ennyit akkor a kulacsokról..

 Miniszerszám, CO pumpa zsebbe, autókulcs vázra, lassan reflexből mennek a dolgok. A színesben kinyomtatott szintrajz is ott volt a kormányon, kicsit meggyűrve, egyébként gondoltam rá, hogy ezt legközelebb elhagyom, de valahogy ad némi biztonságérzetet, hogy látom magam előtt, hány puklin kell még feltekerni.
Lassú rajt, annyira hogy majnem eldőlök, sikerült azért behaladni az erdőbe. 

 Apropó, start: NEM VOLT STARTZENE!! Megint... azóta töretlenül azon gondolkozom, mit választanék, ha rám lenne bízva. Nem olyan egyszerű ez, mert nem elég, ha pörgős, de az sem árt, ha mindenki meg tudja emészteni, szóval a valódi mészárolós zenék kiesnek. A túlságosan hardcore gépzenék is, legalábbis nálam biztosan. Ja, és igazából olyan kéne, ami a húzós résszel indul, vagy lehet olyat vágni belőle, ami nulla másodperctől megadja a fílinget. Az eddigi legjobb tipp Kishercegtől jött, nem is értem, hogy nekem nem jutott eszembe: Fuel
Azóta minden zenét ilyen füllel hallgatok ;)

 Riogatott minket a szpíker, hogy az első km-en 100m szint lesz, legalább rögtön kezdtek leszakadozni a gyengébbek. Kezdtünk, akarom mondani. 
Eléggé szerpentines résszel indul, sokan szálltak le a bicikliről előbb vagy utóbb, néhol akadályt képezve a többiek előtt. Az későbbi szakaszokon is előfordult, hogy aki már tolta, úgy bírt helyezkedni, hogy csak ő fért el a szűkülő ösvényen, míg aki tekert volna, az mehetett a dzsindzsába, ha előzni akart. Ez sem nagy rutinra, sem józan belátásra nem vallott, de azt mondjuk elismerem, hogy 180-as pulzussal nehezebb logikus döntéseket hozni.

 Rögtön az első emelkedős szakasz után jött a nagy füves lejtő ugyanennyi szinttel, itt valószínűleg megsütöttem a féktárcsámat, vagy az előttem menő, mert éreztem a "kuplungszagot", és lenézve látszott is rajta az elszíneződés. Kiértünk az aszfaltra, és nagyon nem akart menni a bicikli, már kezdtem gondolkozni, hogy a kulacsból lelocsolom a féket, hogy rendesen menni tudjak, mert ez így nem állapot. Gyorsan meg is álltam ellenőrizni, hogy szabadon elforog-e mindkét kerék, de nem tapasztaltam semmi rendelleneset, még csak nem is karistolt a tárcsa, tehát gyorsan felültem, és mentem tovább. Ezek szerint nem tágult túl a folyadék, de Balázs is hasonlóról számolt be, valószínűleg az alattomos pár százalékos emelkedő tette, hogy félrevezetődtem. A hátsó Racing Ralph 1,9 barra volt fújva, az nálam már keménynek számít, szóval nem kellett volna, hogy ennyire "ragadjon" az aszfalt.

bringa.jpg

 Ezen a versenyen dinamikusabban váltakozott a domborzat, mint a múltkorin, ennek megfelelően az előzések is máshogy zajlottak: néha utolértem valakit emelkedőn, ilyenkor hamar elhaladtam mellette, majd később a semmiből visszaelőzött, és megint.. A lejtők is gyorsabbak voltak, valamint "terepesebbek", itt nem csak erdei földutak voltak, hanem ténlyeg voltak szakaszok, ahol egy személyautó már nem megy el, és biciklivel is keresni kellett az értelmes nyomot. (riszpekt a trekkingeseknek, egyet biztosan láttam 40-es körüli gumival) Így aztán lefelé nem is sokszor sikerült előznöm, pedig volt olyan nem egyszer, hogy tudtam volna egy hangyafülnyit jobban ereszteni, de az előttem menőtől vagy nem láttam, vagy egyszerűen nem adódott olyan nyom, amin ki mertem volna kerülni. Felfelé ez tisztább ügy, mert nincs akkora sebesség - nem mintha olyan rengetegszer kellett volna előznöm, csak megint megállapítottam, hogy a lefelékre is érdemes gyúrni.

 A második frissítőpontnál nekem még csak 13,7 km-t mutatott az órám, pedig állítólag 16 km-nél voltunk. El is kezdtem számolgatni, hogy akkor az ígért 26 km vajon nálam 23-24-nél lesz? Végül 24,9-et mértem az egészre, de azóta észrevettem, hogy valami olyan műholdrendszerre volt állítva a vevőm, ami teljesen hülyeség, nem tudom, ez közrejátszott-e a pontatlanságban. Gyalog is használom néha a bringás GPS-emet, és úgy viszont sokszor erőteljesen alámér, de az is lehet, hogy azért, mert a kezemben/táskában van - ezt nem nagyon támasztja alá, hogy az útvonal viszont ilyenkor is jónak tűnik, szóval nem tudom, hogyan mérhet gyalog durván kevesebbet.

 A pálya vége felé tehát nem voltam biztos benne, hogy mennyi van még hátra, de a tájból, és az egyre több gyalogosból sejthető volt, hogy már közeledünk a célhoz. Volt még néhány lejtő az erdőben, és mintha addigra elfogyott volna a pályakijelölők lelkesedése, mert nekem, aki bárhol képes eltévedni, jól esett volna, ha nem kell amiatt legalább kétszer is lassítanom, hogy a szememmel megtaláljam végre, melyik út a jó. Pedig egészen addig példásan ki volt jelölve az útvonal, az erősebb kanyarokba még embert is tettek, aki jelezte, hogy merre tovább, itt a végén viszont maradt bennem hiányérzet. Még a célegyenesbe fordulást is majdnem el bírtam rontani, hiába jelölték a bejáratot elég nagy zászlók.

 Eddig mindhárom versenyen láttam az egysebességes csávót (F. Barnabás) a szép zöld Ninerével, és az első kettőt még meg is értettem a terepviszonyok ismeretében, de ezt... hát köszi. Ráadásul nem is ment lassan, és 1x1 kategóriában csak hosszútáv létezik, mint tudjuk. Én 19. lettem a 29 indulóból, összesítve 71. a 112 pasasból. Talán majd utánanézek, milyen doppingszerek (fél-)legálisak, tudjátok, vannak ezek a lázcsillapítók, stb... :) Na jó, viccelek, amellett, hogy tényleg komolyan kéne venni az alvást, és lehetőleg nem kizárólag a verseny előtti napon, hát nyilván bele kell tolni az energiát ebbe-abba, aztán hátha idővel látszik valami fejlődés. Definíció szerint ("ha már felemelem a lábam, az futás") újabban már futok is, habár valójában ez még messze van attól, és csak remélni merem, hogy lesz valami pozitív hatása a biciklizésemre is. Mindenesetre azt éreztem, hogy kell valami más sportot is csinálni, különben nagyon egysíkú lesz a dolog. Ez elég érdekes így a master1 - master2 kor határán úgy, hogy előtte utoljára gimis tesiórán futottam, és akkor se szívesen. De mindenki nyugodjon meg, ó v a t o s a n csinálom.

 Hopp, beértünk, le kell nyújtani a megerőltetett izmokat, bár ilyenkor félő, hogy sokan látják, hogy mennyire nem tudok mélyre hajolni. Azért csak nyújtsunk le legalább minimálban, aztán lehet menni a fánkokért. Egy csokis és egy lekváros járt a rajtszámért, természetesen megkapták otthon a lányok. Most nem volt túltolva az ellátás, bár azért hotdogot lehetett venni, meg csokikat, sós mogyorót tálkába porciózva (ilyet még nem láttam eddig sehol, cserébe pont belepasszolt a tálka az autó középső italtartójába), és rengeteg féle üdítőt. Pl. Virgin Mojitót.

auto.jpg

 Most nem volt sár, habár egy nagy pocsolyán áthasítottam úgy, hogy még arcba is kaptam a mocsárszagú vízből, jórészt inkább csak porosak lettünk. A nevezőbódé mellett ott volt két nagynyomású mosó, ezúttal úgy döntöttem, én is leveretem a lila lovat, végülis minden mellette szól: gyorsabb, mint otthon, a tetőn meg is szárad, és ingyen van.. A csirke vadonatúj, aznap reggel került a helyére, sajnos az elődje a túlzott UV-sugárzás hatására kimúlt.
R.I.Szelektív P., Előző Csirke!

visegrad_csirke.jpg

Szeptemberben lesz ám még egy verseny, és előtte a 24 órás is!  https://www.superiormtbteam.com/

Sztávám: https://www.strava.com/activities/5680345194

Papa Roach - Last Resort - Ez szólt egy srácnak a hátizsákjából az erdő közepén, amikor utolértem. Érdekes, hogy egy csomó embert utolértem, mégis hátul végeztem, vajon ki nem mond igazat? ;)

Képek rólam: - ja, az nem készült, illetve készült, meg is örültem, hogy a sisakomon lévő gumikacsa bevált végre, hogy fotótéma lehessek, de nem, szerintem Bak Feri kicenzúrázott, amikor felismerte, hogy ez ugyanaz a perverz állat, aki múltkor kesztyű nélkül képes volt elindulni. Vagy csak ismer. De így egyre nehezebb otthon kimagyarázni, hogy hová tűnök el egy-egy szombatra biciklis jelmezben.

A bejegyzés trackback címe:

https://zolkow.blog.hu/api/trackback/id/tr4516641376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása