Úgy esett, hogy beleesett a kosaramba a következő három futam előnevezése.. pontosabban a fórumon írt egy srác, hogy nem tud menni, és kis hezitálás után (az mindig kell) átvettem tőle egyben. Eredetileg nem gondolkodtam ennyire előre, és nem is szeretem lekötni magam így, mert onnantól kötelező program, bármennyire is olcsóbb és kényelmesebb előnevezni. Viszont így ez is egy motiváció.
Az odaút felhőtlenül telt, csak kissé elszámoltam magam időben, így nem sikerült betartanom a Té mínusz egy órát. Ennyi pedig kellett volna, parkolóhelyet kell találni, átvenni a rajtszámot, cipőt, szükséges dolgokat a mezzsebbe, kis bemelegítő kör.. a múltkori incidens felkeltette bennem az érdeklődést a CO2 pumpák irányába, így gyorsan beszereztem egyet még a héten, egy pontosan olyat, mint Wombath úré. 20 grammos patron jár hozzá, meg még vettem hármat. Igazából az tetszett meg benne, hogy nem túl nehéz, de ha kell, gyorsan fel lehet szisszenteni vele a kereket. Ja, az előkészületek között most természetesen megvolt a futómű ellenőrzés, kivettem a kerekeket, és megrázogattam őket, hogy lötyög-e bennük jól hallhatóan a defektmentesítő folyadék. Az első kerék amúgy is frissebb készítésű volt, csúnya lett volna, ha ennyi idő alatt beszárad.. de a múltkori alapján 1-2 havonta érdemes lehet ránézni erre a dologra is. (belsős rendszerben szerintem évek alatt sem száradna ki)
Szóval kapkodva, de beálltam a rajthoz, nyugi, megvolt a bemelegítés is, csak nem sok. Egyébként már az autózás közben is olyan érzésem volt, hogy ez az etyeki vidék tisztára olyan, mint otthon: mindenütt dombok, szőlők, és traktorok, de ez tovább erősödött bennem a verseny alatt is. Sokat ment az útvonal szőlők között, és a szervezők 50% árnyékot ígértek az előző napokban küldött tájékoztató e-mailben, de én ezt max 20-ra saccoltam volna.
Naptej megvolt (idén sem barnulok le, de legalább ott leégek, ahol kimaradt 1-1 folt), mezőny végére beálltam, track rögzítés elindít, rajt. Most volt startzene! :) Hát meghallgattatott a szavam? Az ígért szint most sem sok, a GPX szerint 468 m. Ezzel szemben én csak 381-et mértem, ami tényleg elég laza. Itt volt graveles induló, nekik csak a hosszú táv elérhető, ahogy a single speed kategóriában is (utóbbit mondjuk nem nagyon értem, de tény, hogy így lehet kimaxolni az önszopatást, esetleg még úgy lehetne fokozni, hogy az egyik pedált leszereli valaki).
De ez komolyan olyan pályának tűnt, ahol van létjogosultsága gravellel próbálkozni. Ha végig megyek, és csak három induló van, már dobogós vagyok. Nem azt mondom, hogy sétagalopp, mert merev villa + vékony gumi, aki a pickuppal is lelassít a fekvőrendőr előtt, az valószínűleg nem élvezné. De ennek a pályának nagyon kevés része valódi terep, sokkal inkább földút, meg gyenge minőségű aszfalt alkotja, simán abszolválható egy 42-es gumival. Volt egy homokpad, abban a legtöbb monti is megfeneklett, és volt a végén laza kavicsos rész, az olyanon sose merem rendesen ereszteni, ezeknél talán segített volna a 2,8"-as "téli" szettem.
Ezúttal úgy készültem, hogy megállok frissíteni, olyan sok időt talán nem veszítek, cserébe kapok friss (hideg!) vizet vagy izót, és valami szilárdat is, meg addig is pihenek. Egyébként annyiban be is vált, hogy akik ugyanúgy megálltak, azoktól nem maradtam le, akik nem álltak meg, azokat viszont pihentebben tudtam üldözni. Volt egy rózsaszín felsős srác, aki a második frissítőpont után is csak távolodott, ahelyett hogy közeledett volna, na erre nincs értelmes magyarázat, legfeljebb az, hogy egyszerűen erősebb volt nálam.
Ez az előzés egyébként érdekes dolog, azt már máskor is megfigyeltem, hogy ha szép lassan feljövök valakire (itt szép széles, traktorok által járt utak voltak szinte végig, el lehetett férni), akkor ő eleinte próbál lépést tartani, de amint valóban leelőzöm, és beletörődik, máris lassul a saját tempójára, és elkezd jobban távolodni. Nem mintha olyan sok alkalmam lett volna ezt eljátszani, de általában ez volt a menetrend - valószínűleg én is így szenvedem el amikor előznek, kivéve, ha olyan gyors az illető, hogy egyszerűen csak elhúz mellettem. Ilyen esetben viszont felmerül a kérdés, hogy eddig hol volt?
A boglári piknik közben kitudódott, hogy a szintrajzot nem ideális fekete-fehérben nyomtatni, mert nem elég kontrasztos. Erre a versenyre színesben nyomtattam, szép zölden. Sokkal jobb, csak most meg attól vezetődtem félre, hogy a normalizált (Y tengely szét volt húzva magasabbra, azért, hogy ne csak egy lapos vonal legyen az egész) megjelenítés miatt sokkal nagyobb emelkedőkre számítottam, mint amikkel találkoztunk. Így nézelődhettem, hogy ez már az-e, vagy csak ezután jön.. Az elején volt egy tüske a szintrajzban, ami egy rövid púp, de megtépázta a mezőnyt, sokan leszálltak a közepén tolni, így fordulhatott elő, hogy a rólam készült egyetlen képen éppen én is tolom (égő) , mert közvetlenül előttem szállt le valaki, és nem volt hely/idő kikerülni.
Helyezés: 12-ből 9-edik... ezen van még mit izmozni, belátható, pedig most nem lassított sem defekt, sem más. Sajnos a frissítőpont számlájára sem írhatom. Azért kíváncsi vagyok, ezzel a gyakorlatilag nulla edzéssel fog-e javulni bármi is, én mindössze annyit változtattam, hogy a szabad szemmel alig látható időt, amit erre fordítok, máshogy osztom be: majdnem nullára redukáltam az alapozó jellegű tekeréseket, és próbálom azt gyúrni, ami nem megy: az emelkedőket. Emögött az az elmélet, hogy a heti kevés órában legalább kapjon terhelést a szervezetem, mert ha "megúszósan" elalapozgatok, de sosem megy 140 fölé a pulzusom, az elég távol áll attól, ami versenyen lesz. Persze az is lehet, hogy csak türelmetlen vagyok, és heti 2-4-6 óra biciGlizéssel csak trollkodásra futja, akármit csinálok, szóval egyelőre ebből kell kihozni, amit lehet.
Átlagpulzus: 175. Biztos izgultam. Most előkerestem, a 2019-es és az idei boglári futam között mennyi eltérés volt ebben, nos ott az átlag a 176-ról lement 173-ra. Ez kevés jellemezni bármit, de remélem, a tendencia megmarad, csak mondjuk gyorsul. Oké, egyelőre hanyagolom az ilyen fejtegetéseket, bár az internet szabályai szerint erre jönnének először kommentek, hiszen bármit írok, valaki meg fogja támadni érvekkel. Majd ha valamiről bebizonyosodik, hogy rossz irány, akkor változtatok.
A rajtszám hátulján még ott figyelt az előző verseny sara, szóval tényleg működik a riszájkling! Ez ritka poros pálya volt így száraz időben, szóval amim kilátszott a ruhából, az barna lett, csak nem a naptól. Itt megint jól jött az öt literes kannából a kézmosóvíz.. még a rajtszámot is lefröcsköltem kicsit. A nagynyomású mosó állomást most legalább észrevettem, így már csak egy lépésre vagyok attól, hogy esetleg legközelebb használjam is..
Viszont mivel kedvet kaptam a maratonozgatáshoz, nem elképzelhetetlen, hogy jövőre már saját jogon nevezek előre, és akár odarángatom a családot is. A négy helyszínből hármat már megtapasztaltam, legalább nagyjából tudom, mire számíthatunk. Erről jut eszembe: itt érdekes módon a kaját fényképeztem le, legalábbis azt, ami nálam betalált: Bent az épületben a -jó értelemben- parasztosan szelt kenyérre tejfölt kentek (mit nekem laktózérézékenység, ennyitől nem halok meg), és alaposan beburkolták vékonyra szelt sonkával. Egy ezres volt egy adag, de mentem repetázni. A kép az adag felét ábrázolja, akkorra kerültem olyan állapotba, hogy tudjak a fotózással törődni. Emellett volt kolbászsütöde, üdítős-kávés-lángosos büfé, jégkrémes, szóval ha nekem kellett volna eltöltenem 1-2 órát a versenyző páromra várva, ment volna.
